Blogok

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke a minap ismét félreverte a harangokat az Ipoly-hidak ügyében. Viharfelhők közeledtét jósolta meg. Félő, hogy az ügy elég későn jutott eszébe, holott ő megyei képviselő is. Egészen mostanáig ugyanis az MKP tizenhárom tagú megyei frakciója alig hallatta hangját ebben az ügyben a megyei közgyűlésben.
Az Ipolydamásd - Helemba és Vámosmikola – Ipolypásztó közötti hidakról szóló államközi szerződés aláírásáig, 2012. február 27-ig semmi sem történt megyei szinten, sőt mi több, február és december között csak halkan ismételgették, hogy miért nem lehet a hidakat megépíteni. Az MKP állandóan azt hangoztatta, hogy a hibát Nyitra megye követi el. A történtek megértéséhez rövid visszapillantást teszek.
Szomorúan figyelem, ahogy fokozódik a helyzet a gömbaszögi tábor körül. A Diákhálózat által szervezett tábor az utóbbi években egyike volt azon kevés helyeknek és rendezvényeknek, amelyet mindkét politikai párt, mindkét fél egyaránt elismert és elfogadott. Nem véletlen, hogy pont ott lépett fel egymás után – ha az MKP kérése miatt nem is egyszerre – tavaly nyáron a két pártelnök, Berényi és Bugár.
Idén azonban váratlanul ellenfele akadt a tábornak. Az MKP ifjúsági csoportja Martosra célzottan ellentábort szervezett az immár évek óta Krasznahorkán megvalósuló gombaszögi tábor ellen. Közleményük szerint „az erdélyi Tusványos mintájára” szeretnének szabadegyetemet szervezni, az időpont kiválasztása azonban egyértelmű üzenet: az MKP-nak elege lett belőle, hogy a civilek pattognak, és meg akarja fojtani táborukat ezzel a kimondottan ellenséges lépéssel.
Berényi elnök úr hozzászólását olvasva a Híd a vasúti kétnyelvűséget lehetővé tevő törvényjavaslatával kapcsolatban rögtön világossá vált, hogy az MKP elnökének mire megy ki a játék. Berényi azt írja, visszalépés, sőt káros dolog az, hogy megpróbáljuk parlamenti tárgyalások segítségével bebiztosítani a kisebbségek által nagy arányban lakott községek számára azt a jogot, hogy vasúti megállóikban a kisebbségek nyelvén is szerepeljen az állomás felirata. Ilyet csak az ír, akinek már nem jár más a fejében, mint a politikai haszonszerzés.
A dolog tökéletesen egyértelművé válik akkor, ha megnézzük mit tesz a Híd, és mit ajánl alternatívaként az MKP. Mi a kezdetektől fogva az együttműködés pártja vagyunk: partnereket keresünk ahhoz, hogy azok a jogszabályok és rendelkezések megszülessenek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy Szlovákia minden állampolgára azonos lehetőséget kapjon az érvényesülésére és identitása teljes megélésére. Ezt tesszük akkor is, amikor a Smer van kormányon: ellenzékből nem csupán parttalanul próbáljuk kritizálni a parlamenti intézkedéseket, hanem alternatívákat ajánlunk, egyeztetünk, kreatív munkát végzünk.
Az április 16-i soron kívüli ülés a munkanélküliség problémájával kapcsolatban nem tűrt halasztást, ugyanis a helyzet nagyon komoly. Az elmúlt két hétben több ismerősöm is ugyanazt a kérdést szegezte felém, miszerint a következő soron kívüli ülésen megoldjuk-e majd a munkanélküliség problémáját. Természetesen nem kevés éllel és szarkazmussal a hangjukban. Igazából senkit az égvilágon nem érdekel, főleg nem a munkanélkülieket, hogy miképpen értékeljük mi a negatív eredményeket, hanem inkább az, hogy teszünk ellene valamit.
A szomorú az egészben az, hogy keserűségük jogos, ugyanis a SMER teljesen figyelmen kívül hagyta és hagyja továbbra is bármilyen nemű javaslatunkat. Sajnos, amit a kormány lép ebben az ügyben az édeskevés, ráadásul még azt is rosszul csinálják.
A Híd választási programjának egyik célkitűzése a középiskolák és szakirányaik hozzáigazítása a piaci igényekhez, mégpedig úgy, hogy javuljon a középiskolákból kikerülő diákok érvényesülése a munkaerőpiacon. Mindannyiunk érdeke, hogy az oktatásügyi rendszer működjön és ne a Munkahivatalok számára termeljen ügyfeleket. Az oktatásügy feladata, hogy felkészült szakembereket bocsásson ki a gyakorlati életbe.

Ezzel a célkitűzéssel összefüggésben tavaly a Szlovák Oktatásügyi Minisztérium néhány törvényjavaslatánál felhívtam a figyelmet bizonyos változások bevezetésének szükségességére a kisebbség nyelvén oktató szakközépiskolák és szaktanintézetek esetében. Rámutattam arra is, hogy szükség van az iskolaigazgatók jogköreinek kiszélesítésére a kerettantervek figyelembe vétele mellett, ugyanakkor véleményem szerint kötelezően oktatni kellene egy második idegen nyelvet a szakközépiskolákban és kiemelten a kisebbségi tanítási nyelvű szakközépiskolákban.

Húsvét van. Keresztények milliói várják világszerte Jézus Krisztus feltámadását. Az ünnep kapcsán az emberek elgondolkodnak önmagukon, cselekedeteiken. Jómagam is ezt teszem. Bevallom, ilyenkor a mindennapi gondok mélyebben érintenek. Azon tűnődöm, miért törekednek egyes emberek arra, hogy a szavaik és tetteik között tátongó szakadék egyre nagyobb legyen. Ez a gondolat az elmúlt hetek politikai történései kapcsán merült fel bennem.
Bevallom, hogy Szigeti László blogja pozitív értelemben lepett meg. Őszintén hittem abban, hogy az MKP kezdi komolyan gondolni az együttműködést. Ha a párt Országos Tanácsának elnöke a megyei választásokon való együttműködés fontosságáról beszél, hajlandó vagyok mindent elfelejteni. A támadásokat és azokat a tárgyalásokat is, ahol a 100%-ból nullát, azaz semmit ajánlottak nekünk. Őszintén hittem a pozitív fordulatban.
Tegnap este terjesztettem a parlament elé Nagy József és Jakab Elemér párttársaimmal egyetemben kidolgozott törvénytervezetet a parlagfű elleni hatékonyabb harc érdekében. Az egykori környezetvédelmi miniszter, Nagy József számára nem volt új keletű ez a probléma, hiszen a témával már miniszterként is foglalkozott, és az anyagot javarészt már akkor elkészítette – ám a szerencsétlen módon megvalósult kormányváltás akkor meghiúsította terveit. Jakab Elemér a Hídon belül az önkormányzatok kérdéséért felelős, jómagam pedig a törvény előkészítésekor mint az egészségüggyel foglalkozó képviselő vettem részt.

A törvénytervezet egészségügyi részével kapcsolatosan az egyik alapvető információ, hogy a lakosság sajnálatosan nagy hányada küszködik évről évre az allergia valamely formájával, s számuk állandóan növekszik. Orvosi szempontból egyre súlyosabb esetekkel találkozunk, melyeket elsősorban a parlagfűhöz hasonló, agresszívan támadó növényi pollenek és egyéb részecskék okoznak. A környező országok már megtették a szinte kötelező törvényi lépéseket a parlagfű elleni harcban, így mi is reméljük, hogy a szlovák parlament többsége a lakosok egészségének érdekében szintén elfogadja javaslatunkat.

Ma van a pozsonyi gyertyás tüntetés 25. évfordulója. Sokan már alig emlékeznek arra, hogy ez a békés tiltakozás, csendes imával egybekötött gyertyagyújtás az egy évvel későbbi bársonyos forradalom előszele volt. Az akkor még erőteljes államhatalmi szigor ellenére egy csoport hívő ember, aki elégedetlen volt a rendszerrel, úgy döntött, hogy kivonul a Hviezdoslav térre és kiáll a polgári és vallási szabadságjogok mellett. Tekintettel arra, hogy ebben az időszakban az államhatalom szervezetei még az erőszaktól sem riadtak vissza, nem kis bátorságra vallott ez a kiállás. Annál is inkább, mivel a demonstráció szervezőit a későbbiekben komoly atrocitások érték, néhányukat be is börtönözték.
Ezeknek az embereknek bátorsága példaértékű volt és mind a mai napig az. Tudták, hogy a kommunista rendszer nem tolerál semmiféle véleménynyilvánítást, hogy az ellenszegülés komoly büntetést vonhat maga után, mégsem maradtak csendben. Nem hallgathattak, mert az igazságérzetük azt követelte, hogy fölemeljék a hangjukat az igazságtalanság ellen. És bár közvetlenül nem ez az esemény okozta a kommunizmus bukását Csehszlovákiában, de komoly szerepe volt az 1989-es események bekövetkezésében.
Nem tudom szó nélkül hagyni a kormány legújabb „agymenését”. Arról álmodnak, hogy Szlovákiában téli olimpiát szerveznek. Szép álom, szó se róla. Szemünk előtt fölrémlenek a magasba emelkedő lesiklópályák a Tátra csúcsai alatt, a pazar négycsillagos szállodák, a több ezer gépkocsit befogadó parkolók, a hatalmas jéghoki-stadionok és az ezekhez vezető négy- vagy nyolcsávos autópályák, az új repülőterek. Hm… Álmodik a nyomor, mondhatnánk keserűen.

 Egy olyan országban, ahol nincs pénz kátyúzásra, az autósok úgy kerülgeti az utak gödreit, mint a műlesiklók a zászlócskákat. Egy olyan országban, ahol nincs pénz munkahelyteremtésre, a főiskoláról, középiskolákból kikerülő fiatalok a munkahivatal padlóját koptatják. Egy olyan országban, ahol a nadrágszíjhúzás következtében a lakosság lassan már lélegzetet venni sem mer. Egy olyan országban, ahol a magukat és családjukat eltartó kisvállalkozók lassan visszaadják iparengedélyüket és a feketegazdaságban keresnek maguknak megélhetést, mert nem bírják el a járulékterheket.

A demokrácia szó jelentését és magát az intézményt egyes politikusok igazán sajátos módon értelmezik. Legjobb példa erre a Smer: ahogy a párt a parlamentben viselkedik, illetve Róbert Fico néha már a józan ésszel határos kijelentései. A kormánypárt úgy képzeli el a demokratikus viselkedést, hogy képviselőinek elrendeli, ne vegyenek részt a köztársasági elnök vádemelése kapcsán összehívott rendkívüli ülésen, hogy támadja az Alkotmánybíróságot és segédkezik a főügyész kinevezése körüli huzavonában.

Februárban tettem egy kijelentést, miszerint a szociáldemokraták megerőszakolták a demokráciát. Ehhez továbbra is tartom magam. A keddi „színjáték” a parlamentben pedig csak megerősített ebben a meggyőződésemben. Az antidemokratikus viselkedés mintapéldája, hogy a Smer elrendelte képviselőinek, hogy bojkottálják az ülést. Véleményem szerint ez a szabad mandátumgyakorlásba való beavatkozás.