Blogok

Ma kezdődik a parlament következő ülése. Valójában az első olyan parlamenti ülésről van szó, melynek során olyan törvényjavaslatok beterjesztésére kerül sor, amelyek az elfogadott kormányprogram alapján születtek meg. Nemcsak az ellenzék, hanem a média részéről is számos szemrehányás hangzott el, amelyek azt sugallták, hogy a kormány nincs kellőképpen felkészülve arra, hogy az emberek életét pozitívan befolyásoló intézkedéseket foganatosítson. De ezek az állítások nem állják meg a helyüket.

Nagy várakozással tekintek a parlament kezdődő ülésszaka elé, amelyre a környezetvédelmi tárca több törvényjavaslatot is benyújtott. Kettő közülük az európai jogharmonizációt szolgálja, a harmadik pedig a hulladéktörvény módosítása. Nehéz és szakmailag igényes tárcaközi egyeztetési folyamaton vagyunk túl, számos tárgyalást folytattunk. A minisztérium munkatársai és jómagam is készek vagyunk a további higgadt és konstruktív vitára.

Európa-szerte, de Szlovákiában is az érzelmek viszik a prímet. Általában negatív érzelmekről beszélünk, melyeket negatív jelenségek idéztek elő. Ezek a szélsőséges, populista és nacionalista politikusok malmára hajtják a vizet, mert ők azok, akiknek mindenre van megoldásuk. Az első pillanatban megtalálják a felelősöket, egyszerű megoldásokat javasolnak, és az egyetlen igazság birtokában vannak, mely általában az ő igazságuk.

Hét éve vagyok a „nagypolitikában“ és sok mindent megtanultam, sok mindent tapasztaltam. Üzletemberként tudtam, hogy a sikerek és bukások többnyire a saját jó, vagy rossz lépéseimtől függtek. És azt is, hogy ezektől a lépésektől függ a saját, a családom és az kollégáim napi biztonsága. Ez egy nagy felelősség, de ha betartod a szabályokat, ha korrekt vagy a kollégáiddal szemben, a siker bekövetkezik és a szakma is elismer. Elfogadja a sikert, és felrója a hibát.

Ha jellemeznem kellene a politikai közélet elmúlt egy-másfél évét, azt mondhatnám, hogy ez az időszak volt az, amikor megváltozott a világrend. Ám a változás tovább folytatódik. Itthon, Európában, de az egész világon egyaránt. Hirtelen minden megváltozott. Nagyapám azt mondogatta, hogy a dolgoknak megvan a maga rendje, ezért az embernek nem kellene feleslegesen pánikba esnie. Mindennek megvan a maga ideje, és helye, bizonyos események csak az idő múlásával tisztázódnak, vagy értjük meg őket. Nem kell feltétlenül az egyetlen igazságban, az egyetlen helyes útban, vagy az egyetlen reményben hinni.

Miközben a Labdarúgó EB döntőjét néztem, egy érdekes momentumra lettem figyelmes. Amikor egy néző befutott a pályára, a kamerák látványosan ignorálták, hogy még véletlenül se kerüljön az érdeklődés középpontjába. A szabályok értelmében ezt azért teszik, hogy ne támogassák az ehhez hasonló exhibicionistákat. A meccs egyébként elég unalmas volt, így közben a következő dolog jutott az eszembe: Mi történne a mi populistáink táborában, ha a sajtó hasonló módon kezelné őket? Meggyőződésem, hogy valószínűleg semmi. A stábok újabbnál újabb „ügyeket” gyártanának, ám a sajtó intenzív figyelme nélkül egy idő után ők is ráunnának. Mert valójában ez az egész lényege: A lehető legnagyobb média megjelenést elérni. Online és élőben.

A márciusi parlamenti választások eredményét már elemezte ebben az országban mindenki. Van, aki hozzáértően, van, aki érzelmileg, van, aki populista módon és van, aki ki mert mondani tényeket.

Íratlan szabály volt eddig a fiatal demokráciákban is, hogy az új kormányok általában 100 napot kaptak arra, hogy adaptálódjanak, hogy feldolgozhassák a kormányprogramjuk céljait és elkezdhessék a feladatok elvégzését. Ez a kormány azonban nemhogy 100 napot, de még 100 percet sem kapott, és ezt nem panaszként, hanem tényként írom.

A britek szuverén döntést hoztak a népszavazásukon, amelyet – amint az nem sokkal utána kiderült – féligazságok és hazugságok alapoztak meg

A jelenleg zajló parlamenti ülésen egy nehéz időszak végére sikerült pontot tenni.

Oldalak