Blogok

Mindenképpen dicséretes, hogy szlovákiai körútján Andrej Kiska államfő felhívta a közvélemény illetve a média figyelmét a tejválságra. Hozzá kell azonban tenni azt a tényt is, hogy ez a gond ezúttal is csak a jéghegy csúcsa a gazdák számára. Hasonlóan rossz, ha nem rosszabb helyzet uralkodik az állattenyésztés többi ágazatában is.

Tegnap részt vettem Londonban a Sir Nicholas Winton tiszteletére rendezett ünnepélyes megemlékezésén, amit gyerekei –lánya Barbara és fia Nick szerveztek. Ismerem a történetet, tudok a megmentett 669 csehszlovák gyermekről. Ha az utódokat is beleszámoljuk, ma már valójában több mint 5000 megmentett gyermekről beszélhetünk, akik Winton úr nélkül nem élnének.

Minden változik. Erről már többször is említést tettem. Némely változások jók, némelyek rosszak.

Az elmúlt két hónapban a közéletben – és nem csak ott – számos jelentős változás történt. Azt, hogy ezek a változások valóban jelentősek voltak, a szociális hálókon és az online térben uralkodó erős és rendkívül emotív viták is igazolták. A napok múlásával azonban úgy tűnik, hogy a lakosság nagy része képes elfogadni és megérteni a változásokat. Nem marad tehát más hátra, mint reménykedni abban, hogy ez a változás a politikai ellenzék oldalán is bekövetkezik. Hogy véget ér a kormánypártok és azok képviselőinek végtelen sértegetése, és végre elkezdünk azzal foglalkozni, amiért bizalmat kaptunk a választóktól, és amiért bekerültünk a parlamentbe.

Az elkövetkezendő napokban egyes képviselők kijelentései, nyilatkozatai, megjegyzései, árasztják majd el a médiát, amelyekkel az újonnan megalakult kormány alapdokumentumát – a kormányprogramot fogják értékelni. Ennek kapcsán kiemelnék néhány pontot, amelyek nem csak számomra, mint az egyik koalíciós párt elnöke számára, hanem a Híd választói számára is fontosak.

Még egy hónap sem telt el a parlamenti választások óta, de már megint teljes gőzzel folyik a választási kampány.

Nemrégiben találkoztam egy érdekes gondolattal – a tízparancsolat nem tartalmazza azt a bevezető mondatot, hogy: „Ha úgy gondolod,…”. Miután elmosolyodtam enyhe iróniája felett, rájöttem, hogy ez pontosan kifejezi azt a helyzetet, amelybe a választások után kerültünk. Itt a Híd helyzetére gondolok. Azonban egy kicsit változtatni kellene a gondolaton: „Menj és teljesítsd a politikai programod, valamint azt, amit a polgároknak ígértél”. És úgy, ahogy az a gondolatban le van írva, nem lehet bővíteni egy bevezető mondattal: „Ha minden olyan ideális lesz, ahogy azt elképzeled,…”

Politikai karrierem legnehezebb napjait élem meg. Nem csak azért, mert nagyon kemény döntéseket kell meghoznom, hanem azért is, mert a választók egy része most mintha elutasítaná azt, amit eddig elfogadott. Gondolok itt az együttműködésre, a kompromisszumkötésre, a tények és a vélemények közötti különbségtételre, valamint arra, hogy tegyük félre a történelmi sérelmeket. Azok, akik a mai napig tapsoltak az együttműködésnek, ma elítélik és árulásnak nevezik. Azok, akik pedig a Híd megalapítása óta árulónak neveznek, most az előrehozott választásoknak örülnének, amelyek a radikálisok megerősödésén kívül semmit sem hoznának.

Végéhez közeledik a választási kampány, mégsem érzek fáradtságot. Pedig több ezer kilométert autóztam, lakossági fórumok és más rendezvények tömkelegén vettem részt.

Március ötödikén megint választunk. De ez a választás most két okból is más lesz, mint az eddigiek. Érdemes odafigyelni, hogyan döntünk.

Oldalak