Blogok

Az elmúlt két hónapban a közéletben – és nem csak ott – számos jelentős változás történt. Azt, hogy ezek a változások valóban jelentősek voltak, a szociális hálókon és az online térben uralkodó erős és rendkívül emotív viták is igazolták. A napok múlásával azonban úgy tűnik, hogy a lakosság nagy része képes elfogadni és megérteni a változásokat. Nem marad tehát más hátra, mint reménykedni abban, hogy ez a változás a politikai ellenzék oldalán is bekövetkezik. Hogy véget ér a kormánypártok és azok képviselőinek végtelen sértegetése, és végre elkezdünk azzal foglalkozni, amiért bizalmat kaptunk a választóktól, és amiért bekerültünk a parlamentbe.

Az elkövetkezendő napokban egyes képviselők kijelentései, nyilatkozatai, megjegyzései, árasztják majd el a médiát, amelyekkel az újonnan megalakult kormány alapdokumentumát – a kormányprogramot fogják értékelni. Ennek kapcsán kiemelnék néhány pontot, amelyek nem csak számomra, mint az egyik koalíciós párt elnöke számára, hanem a Híd választói számára is fontosak.

Még egy hónap sem telt el a parlamenti választások óta, de már megint teljes gőzzel folyik a választási kampány.

Nemrégiben találkoztam egy érdekes gondolattal – a tízparancsolat nem tartalmazza azt a bevezető mondatot, hogy: „Ha úgy gondolod,…”. Miután elmosolyodtam enyhe iróniája felett, rájöttem, hogy ez pontosan kifejezi azt a helyzetet, amelybe a választások után kerültünk. Itt a Híd helyzetére gondolok. Azonban egy kicsit változtatni kellene a gondolaton: „Menj és teljesítsd a politikai programod, valamint azt, amit a polgároknak ígértél”. És úgy, ahogy az a gondolatban le van írva, nem lehet bővíteni egy bevezető mondattal: „Ha minden olyan ideális lesz, ahogy azt elképzeled,…”

Politikai karrierem legnehezebb napjait élem meg. Nem csak azért, mert nagyon kemény döntéseket kell meghoznom, hanem azért is, mert a választók egy része most mintha elutasítaná azt, amit eddig elfogadott. Gondolok itt az együttműködésre, a kompromisszumkötésre, a tények és a vélemények közötti különbségtételre, valamint arra, hogy tegyük félre a történelmi sérelmeket. Azok, akik a mai napig tapsoltak az együttműködésnek, ma elítélik és árulásnak nevezik. Azok, akik pedig a Híd megalapítása óta árulónak neveznek, most az előrehozott választásoknak örülnének, amelyek a radikálisok megerősödésén kívül semmit sem hoznának.

Végéhez közeledik a választási kampány, mégsem érzek fáradtságot. Pedig több ezer kilométert autóztam, lakossági fórumok és más rendezvények tömkelegén vettem részt.

Március ötödikén megint választunk. De ez a választás most két okból is más lesz, mint az eddigiek. Érdemes odafigyelni, hogyan döntünk.

Március ötödikén az ország polgárai újra döntést hozhatnak az ország kormányának az összetételéről. Nagyon bízom benne, hogy végül nem a kampányban kiötlött jelszavak és a pózok döntenek majd a befutókról, hanem az, hogy melyik pártnak van a legjobb programja, és hogy melyik politikusokban lehet megbízni.

Minden bizonnyal hozzám hasonlóan nagyon sok csallóközi polgár sóhajtott úgy fel, ahogy a címben feltüntettem, miután a szlovák kormány e héten jóváhagyta azt a szerződést, amely alapján a spanyol Cintra konzorcium rövidesen megkezdheti az R7-es gyorsforgalmi út első szakaszának építését, Egyházgelle és Pozsony között.

Az egészségügyi nővérek nagy része betartotta szavát, és a felmondási idő letelte után február elején elhagyta állását. A mostaniakon kívül február végén újabb százegynéhágy egészségügyi nővér felmondási ideje telik le, így az országban több, mint 300 állás marad betöltetlen. Bár jól ismerjük a jelenlegi kormányt, mégis meglepő az a fennhéjázó tétlenség, ahogyan a kialakult helyzetet kezeli: próbálja lekicsinyíteni, jelentéktelennek feltüntetni.

Oldalak