Blogok

Az 1848-as forradalom emlékünnepségein a Csemadok és az MKP helyi képviselői idén is több helyen újra megmutatták, mennyire önző módon képtelenek túllépni saját árnyékukon, mivel képtelenek egy modern, plurális társadalomban élni és gondolkozni.

Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy néhányan, például Stubendek László Komáromban, de a párkányi Csemadok szerverezője Boócz Mária is álságos módon összemossa a politikát és a civil szervezeteket. Ha kell csemadokosként tiltják meg az Hídnak a szereplést, mert azok politikusok, de a pódiumról már MKP-sként szidják az árulókat, illetve eldöntik, ki koszorúzhat és ki nem. Szégyelljék magukat, hogy még most is megpróbálják ezt az ünnepet is kisajátítani. 1848 történelmi tanulsága nem az, hogy aki nem gondolkodik velünk azonos módon, azt letaszítjuk az emelvényről, vagy fel sem engedjük oda.

Ma Robert Fico hivatalosan is bejelentette, amit a választások óta sejtettünk, hogy a Smer egyedül fog kormányt alakítani. Négy év egypárti kormányzás vár Szlovákiára, annak minden előnyével és buktatójával. Magát a döntést teljesen legitimnek tekintem, hiszen Robert Fico pártja az 1,1 millió szavazatával és 83 mandátumával olyan felhatalmazást kapott, mely előtt mindenkinek fejet kell hajtania, aki tiszteli a demokrácia játékszabályait. Az országra nehéz időszak vár, komoly, felelős döntéseket kell meghozni, s azokért vállalni a felelősséget. Mostantól kezdve nem lesz lehetőségük kibeszélésre, másra mutogatásra, mindenért nekik kell vállalniuk a felelősséget.

A Híd az egyetlen olyan párt, mely képviselni fogja a szlovákiai magyarok érdekeit a parlamentben. Ellenzékbe vonulunk, mert a jelenlegi helyzetben úgy érezzük, így lehet az általunk vallott értékeket és szavazóink, nagyrészt a szlovákiai magyarok érdekeit a legjobban képviselni.

„Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni.“ Így köszöntötte a magyar szabadság ünnepét Jókai Mór.

Pesten zuhogott, de az emberek szíve tele volt örömmel, lelkesedéssel és reménykedéssel, hogy valami új, valami jobb jön, aminek tevékeny részesei lehetnek. Hogy együtt tehetnek valamit népükért, nemzetükért, a magyar szabadságért. Csodálatos és felemelő napok voltak ezek. Minden ifjú nemzedéknek meg kellene élnie a maga március 15-éjét, hogy eljuthasson a fölismerésig: az életét is képes föláldozni a közös ügyért, a magasztos eszméért, mert fontosabb mindennél. Itt és most ezekre a történelmi pillanatokra emlékezünk.

Annak ellenére, hogy a Híd 2010-ben fiatal pártként vágott neki a parlamenti választásoknak, nem ígérgetett feleslegesen, nem hitegette az embereket elérhetetlen dolgokkal. Pontosan láttuk, milyenek a külső feltételek, így a többet ésszel mint erővel politikát folytattuk az elmúlt másfél évben. A szlovákiai magyarságot újra kormányszinten tudtuk képviselni, s ha csak egyetlen dolgot kellene megemlítenem az elért eredmények közül, akkor bátran jelenthetem ki, hogy az elmúlt időszakban minimálisra csökkent a magyarellenes feszültség az országban.

Magyarul, bátran - ez volt az egyik szlogenünk 2010-ben, melyet tartalommal is megtöltöttünk. A szlovák nyelvtörvény büntető diszkriminatív részeinek enyhítése, a kissebségi nyelvtörvény elfogadása, a táblatörvény, s annak rendelete, a magyar pedagógiai intézet, a kisebbségi kormányhivatal, mind-mind olyan eszköz, melyek magyarságunk megmaradását szolgálja. Természetesen nem vagyunk tökéletesen elégedettek mi sem. De látni kell, hogy egy rettentően bonyolult helyzetben kormányoztunk, s csak másfél év adatott meg nekünk.

A kormányzás elmúlt másfél évében egy érdekes jelenségre lettem figyelmes. A politikai pártokban és azok környékén fiatal, sikeres, öntudatos és kemény üzletemberek jelentek meg. Olyanok, akik sikeres magánvállalkozásokat működtettek, alkalmazottak százait irányították, és egy olyan közegben szocializálódtak, ahol a figyelem és az érdeklődés középpontjában voltak.

Amit mondtak, az úgy is történt, az ő nézetük volt az egyedüli helyes vélemény. Ez önmagában még nem baj. Problémává akkor válik, ha ugyanezeket a módszereket kezdik alkalmazni a politikában is, és nem vesznek tudomást arról, hogy itt nem egy magáncégről van szó, hanem egy egész országról és annak öt és félmillió állampolgáráról. A politikában nem lehet érvényes az, hogy csak az én véleményem az egyetlen helyes vélemény, és „utánam a vízözön“. A politikához bizonyos fokú alázat kell, és bizony tudni kell kompromisszumokat kötni.

A héten a Smer képviselői alkotmánymódosítási javaslatáról szavazott a parlament, mellyel explicit módon bele akarták írni a szlovák alkotmányba, hogy az ország nem ismeri el a kisebbségek kollektív jogait. A javaslat szerencsére csak 70 szavazatot kapott, ami bőven nem volt elég, bár ellene csak 30 képviselő volt.

A Smer képviselőitől már megszokhattuk, hogy időnként az SNS-re is rátromfolva előveszik a nemzetiségi kártyát, hogy így szerezzék meg annak szavazóit. A szavazás pont most, a választások előtt egy hónappal került terítékre, így remek lehetőséget adott Marek Madaricnak és kollégáinak, hogy a nemzet megmentőjének szerepében tetszelegjen. Sajnálatos tény ahogy a Smer már most előrevetíti, milyen irányba szeretné eltolni a szlovák-magyar viszonyt, ha esetleg egyedül kerül majd kormányra.

Nehéz időket élünk, a hosszú ideje tartó gazdasági válság miatt egyre többen panaszkodnak a nehezebb megélhetési körülmények miatt. A médiákon keresztül hónapok óta figyelemmel követhetjük a kapcsolódó eseményeket, s ennyi idő alatt szakértői lettünk a görög válságnak, és persze még ezen kívül is sok minden másnak.

Amint a hírekből értesülünk a tőlünk távoli események által kiváltott gazdasági-politikai döntések következményeiről, sokan akár azt is hihetnénk: csak ártatlan és vétlen elszenvedői vagyunk egy tőlünk független, rossz világ történéseinek. Sajnos, ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a visszaélésekhez egy gazdasági rendszer hibáit és gyengeségeit kihasználva mindenhol az emberi gyarlóság, kapzsiság, összeférhetetlenség vezetett. Mert minden hibás cselekvés mögött egy-egy (vagy akár sok száz, ezer) ember akarata vagy éppen akaratgyengesége bújik meg.

Az Egyszerű Emberek, élükön Igor Matoviccsal a héten provokatív kampányba kezdtek, mellyel a képviselői immunitás hibáira kívánnak rámutatni. Képviselő kollégáim a pozsonyi Nagyállomás bejárata előtt parkolták le autóikat, hogy ezzel jelezzék, egy képviselőnek mindent szabad.

Természetesen nem ez volt első ilyen jellegű akciójuk, Matovic már tavaly is leparkolta autóját Pozsony belvárosban a villamossínek mellett a zebrán, hogy így hívja fel magára a figyelmet. A képviselői mentelmi jog kérdése ennél sokkal összetettebb dolog, de Matovic kampányidőszak lévén csak azt a részét veszi elő, mellyel médiafigyelmet tud maga számára generálni. Valójában nem is a problémát akarja megoldani.

Múlt év novemberében lett átadva Naszvadon az alapiskola felújított épülete, ami nemcsak a községben élők számára jelent nagy örömet, hanem számomra is. A jelentős létszámú diáksereg valamint az őket oktató pedagógusgárda ezentúl az eddigieknél sokkal jobb, nyugodtabb és komfortosabb körülmények közt végezheti mindennapi munkáját.

A Naszvadon történtek nagyon jól példázzák, hogy milyen eredményeket lehet elérni, ha a község vezetése nem a pártoskodást tartja szem előtt, hanem a közösség érdekében dolgozik. A községben az elmúlt egy-másfél évben cca. 84 millió korona értékű beruházás valósult meg különböző pályázati lehetőségek kihasználásával, s ezeken belül a költségek java részét idegen forrásokból sikerült biztosítani.

Az iskolai beíratások idejének beköszöntével megszaporodtak a kampányok, a vészharangot kongató írások, de a reménykedésre okot adó számadatok is. Ahogy ezt megtudhattuk, 2005 után nőtt a születések száma, ami a most iskolába kerülő generáción már érződhet.

Az iskolai beíratások idejének beköszöntével megszaporodtak a kampányok, a vészharangot kongató írások, de a reménykedésre okot adó számadatok is. Ahogy ezt megtudhattuk, 2005 után nőtt a születések száma, ami a most iskolába kerülő generáción már érződhet. Persze nagy kérdés, hogy ez tényleg segít-e a magyar iskolákon. Pék László, a Pedagógusszövetség elnöke szerint ugyanis hogy mennyi gyerek kerül magyar iskolába, „sok mindentől függ”. Én határozottan úgy gondolom, hogy ez csak egy dologtól függ: a szülő döntésétől.