Bugár Béla: Róma végnapjai

Több újságíró is számon kérte rajtunk az utóbbi napokban az SPP visszaállamosítása kapcsán, hogy a Népi Platform pártjai és parlamenti képviselői nem tudják kellőképpen felhívni a figyelmet a kormány szándékának a visszásságára, erre a hatalmas lenyúlásra, az adófizetők pénzének nyílt elherdálására.
 Állandóan arra hivatkoznak, hogy Matovič , Hlina és a hozzájuk hasonlók, „színt hoztak a parlamentbe”, „fel tudják kelteni az emberek érdeklődését”, akik majd „újra odafigyelnek arra, mi történik a parlamentben”. Ezzel kapcsolatban volna néhány megjegyzésem:
 
1.     Matovič, Hlina és társaik botrányos viselkedésükkel csak önmagukra és botrányos viselkedésükre hívják fel a figyelmet. Nemhogy ráirányítanák, hanem egyenesen elterelik a figyelmet arról problémáról, ami mindannyiunkat érint, ami a zsebünkre megy.  Az emberek kilencven százalékának fogalma sincs arról, hogy mi történik valójában a háttérben, hogyan ga(rá)zdálkodik az állam pénzével, azaz a mi befizetett adóeuróinkkal a Fico-kormány. Az emberek egy dologra fognak figyelni, hogy feltűnési viszketegségben szenvedő botrányhősök ugrabugrálnak a parlamentben, papírmasé figurákkal rohangászva és részeg kormánypárti politikusok bokszmérkőzésbe kezdenek velük. Ha ez az ára, hogy odafigyeljenek a politikusokra, akkor köszönöm szépen, ebből én nem kérek. Normális emberek így nem viselkednek. Tényleg arra van szükség, hogy bohócsapkát vegyek a fejemre, és őrült módjára rohangásszak fel-alá a parlament folyosóján vagy az ülésteremben, hogy odafigyeljenek rám az újságírók? Csörgős sipka kell vagy nyilvános pankráció, mint Róma végnapjain? Miközben az arénában üvölt a tömeg és a fejünket követeli????? Hát hova jutottunk?
 
2.     Az senkinek sem tűnik fel, hogy ezek a „politikusok” – szerintem inkább botrányhősök – nemhogy visszaállítanák a parlament hitelét, hanem tovább rontják azt – ha még egyáltalán van mit rontani? Évek óta azon siránkozunk, milyen alacsony a politikusok társadalmi presztízse, mennyire kiábrándultak az emberek a politikából, mert a politikusok nem az ő valódi problémáikkal foglalkoznak. Teljesen igazat adok az embereknek. A Matovič és Hlina-félék – de egyébként ugyanebbe a körbe sorolom Ficot és embereit – csak a saját népszerűségükkel törődnek, kerül, amibe kerül.  Mit érdekli őket, hogy a falusi nénikéknek magasabb legyen a nyugdíjuk, vagy hogy a kórházban éjt nappallá téve dolgozó nővérek ne éhbérért tegyék ki a lelküket? Mit érdekli őket, hogy vannak, akiknek már a mindennapi kenyérre sem telik? Ha valóban ez érdekelné őket, akkor kormányzó erőként nem a magáncégek zsebébe folyatnák át a pénzt, nem egy nagyvállalat veszteségét próbálnák kifedni közpénzből – hangsúlyozom: a mi befizetett adónkból -, hanem az SPP-be pumpált másfél milliárdot, aminek most már bottal üthetjük a nyomát, értelmesebb, az emberek életét javító intézkedésekre fordítanák. Ha már mindenáron populisták akarnak lenni, akkor miért nem így populisták?
 
3.     Nem szívesen foglalkozom az újságírókkal, de most kénytelen vagyok. A médiában legalább olyan gyakran hivatkoznak egyesek arra, hogy „az istenadta népnek” mire van szüksége, vagy éppen hogy „mire gerjed”, mint egyes politikusok. Arról, hogy egyes médiák elbulvárosította az emberek tájékoztatását, nem az egyszerű honpolgár tehet. Az egyszerű honpolgár azt olvassa, azt nézi, azt hallgatja, amit az újságíró elé tesz. Ha egyesek egy kicsit is vették volna a fáradságot, és utánajártak volna ennek a botrányos össznépi átverésnek, ami az SPP körül zajlik, ha csak egy kicsit is nyitott füllel hallgatták volna végig azt, amit a vitában elmondtunk, és mindezt érthető, emberi nyelven tárták volna az olvasók, nézők, hallgatók elé, akkor talán ma nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy ki mit ivott és milyen mennyiségben, vagy hogy kinek mekkora médiafelületet sikerült kiszakítania magának.
Felelőssége ugyanis mindenkinek van. És erről egyesek hajlamosak elfeledkezni. 

Megosztás: 
Címkék: