Bukovszky László: Meg kell emészteni a jelentés eredményeit és konkrét lépésekre van szükség

Szerdán fogadta el a kormány a nemzetiségi nyelvhasználatról szóló 2016-os jelentést, amelyet a nemzetiségi kormánybiztos hivatala dolgozott ki. Bukovszky László kormánybiztos a jelentés adatairól és a tennivalókról adott interjút.

A korábbiaknál jóval hosszabb lett a 2016-os nemzetiségi nyelvhasználatról szóló jelentés, mi ennek az oka?

A 2016-os jelentésben a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kapott a nemzetiségek nyelvhasználatának állapota. Míg korábban  főleg a jogszabályi környezettel foglalkoztak, illetve a területen hozott intézkedésekkel, most inkább arra koncentráltunk, hogy megtudjuk, a gyakorlatban mennyire érvényesülnek a kisebbségi nyelvtörvény rendelkezései. A kötelezettek típusainak megfelelően 5 féle kérdőívet készítettünk, amelyben a törvény minden lényeges rendelkezésére rákérdeztünk.

A községeken kívül nem csak az államigazgatási szerveket szólítottuk meg, de első alkalommal kerestük meg a községek, megyék által létrehozott jogi személyeket, a rendőrséget és a tűzoltóságot is. A megkérdezettek köre és a kérdések száma is nagyot nőtt, ennek köszönhetően sokkal részletesebb képet kaphatunk a kisebbségi nyelvek használatáról.

Milyen volt a válaszadási hajlandóság?

Büszkén mondatom, hogy sokan küldték vissza a kérdőíveket, többen, mint 4 éve vagy 2 éve, ezért az adataink is  nagyobb relevanciával bírnak. Az önkormányzatok és az államigazgatás esetében 90% fölötti volt a  beérkezett kérdőívek aránya, a tűzoltóságnál 100%, a rendőröknél volt a leggyengébb, 64%-kal. A jogi személyek esetében nem tudtuk mihez viszonyítani az adatokat, mert nincs teljes nyilvántartásuk. Zárójelben hozzátenném, hogy a válaszadás kötelező volt a közigazgatási szervek számára, az együttműködés megtagadása közigazgatási szabálysértésnek minősül.

A jelentésből kimaradtak az oktatási és kulturális intézmények, velük miért nem foglalkoztak?

Összetett kérdésről van szó. Elsősorban azért nem foglalkoztunk velük, mert a jelentés elsősorban a kisebbségi nyelvtörvény rendelkezéseinek érvényesülését hivatott felmérni, a törvény hatálya pedig az oktatási és kulturális intézményekre nem terjed ki. Ezekre az intézményekre újabb személyre szabott kérdőíveket kellett volna készíteni, de ez csak az egyes szaktárcákkal együttműködésben lenne lehetséges. A másik problémát az érintettek köre jelenti, hiszen nem csak községek és megyék mellett működnek például iskolák, de egyházi és magániskolák is vannak és ha teljes képet szeretnénk kapni, akkor őket is meg kell kérdezni. A kulturális intézményeknél még tarkább a kép. Elképzelhetőnek tartom azonban, hogy a jövőben úgy az oktatási, mind a kulturális intézményekre is kitérünk.

A jelentés súlyos hiányosságokra hívja fel a figyelmet, többek között 1712 közigazgatási szabálysértésről beszél. Mit lehet kezdeni ilyen mennyiségű törvénysértéssel?

Nem az a célunk, hogy büntetéseket szabjunk ki, hanem az, hogy minél szélesebb körben érvényt szerezzünk a kisebbségi nyelvek használatának. A kérdőívekre adott válaszok önbevallásos módon keletkeztek, ezek nem minősíthetőek panasznak. Ha most ez alapján eljárásokat kezdeményeznénk, az eredmény az lenne, hogy két év múlva senki nem „vallaná be” a hiányosságokat és torz képet kapnánk. Akár azt is hihetnénk, hogy minden rendbe jött. A hiányosságokra azonban megoldást kell találnunk. Ebben segít, hogy a 2016-os jelentést a kormány a korábbiaktól eltérően nem csak tudomásul vette, de jóvá is hagyta, illetve feladatokat is megszabott számunkra. Ilyen feladat a nemzetiségi nyelvtörvényhez készülő módszertani iránymutatás, a nyelvhasználatot szabályozó jogszabályok elemzése, illetve a hivatalnokok rendszeres képzésének előkészítése.

Az államigazgatásban a felelős minisztériumokkal együttműködve tervezem orvosolni a hiányosságokat, az önkormányzatoknak pedig minél több, elsősorban módszertani segítséget kell nyújtani.

Mi lehet az oka a jelentés adataiból kirajzolódó lehangoló képnek?

Először is kiemelném hogy eddig még nem készült ilyen komplex felmérés, amely részleteiben mutatná meg a nemzetiségek nyelvének használatát szinte minden területen. A korábbi jelentések adatai azért sem váltottak ki különösebb vitát, mert csupán néhány részletre világítottak csak rá. A feldolgozott és a jelentésbe bedolgozott  adatok most támasztják alá megérzéseinket, hogy a gyakorlatban mekkora tartalékaink és hiányosságaink vannak a kisebbségi nyelvtörvény érvényesülésének területén. Az eredmények ismerete alapján óva intenék mindenkit, hogy egyből pálcát törjünk valakik feje felett. Nem felelősökre van szükségünk, hanem megoldásokra. Mindenkinek megvan a szerepe abban, hogy ma itt tartunk. Sokkal fontosabb, hogy megemésszük az eredményeket és konkrét lépéseket tegyünk a helyzet javítására, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy a mai állapot egy több évtizedes leépülés eredménye és ezen a helyzeten csakis rendszerszerű, középtávú megoldásokkal lehet csak előbbrelépést elérni.

Milyen konkrét lépésekre gondol?

Ami az államigazgatást illeti, le kell ülnünk az egyes felelős tárcákkal és végig kell tekintetnünk, mikét tudjuk orvosolni a hiányosságokat. Gondolok itt például az egységes űrlapok biztosítására, a feliratok kétnyelvűsítésére, a vizuális kétnyelvűségre, de olyan egyszerű dolgokra is, mint a tájékoztatók kifüggesztése nemzetiségi nyelven történő ügyintézésről. Azért is érthetetlen, hogy miért nem teljesítették az egyes szervek, önkormányzatok ezt az egyébként szankcióval is kikényszeríthető kötelezettséget, mert csak a jogszabály mellékletét kellene kinyomtatniuk és kitenniük látható helyre. Az önkormányzatok esetében a működésük sokfélesége miatt nyilván nehezebb a helyzet, de a hivatalnokok rendszeres képzésével javítani tudunk a helyzeten. A szakmai háttérmunka mellett az egyes településeken is tájékozódni szeretnénk a nyelvhasználati kötelezettségek teljesítéséről és a lehetőségek kihasználtságáról. Partnerek leszünk a felmerülő problémák megoldásában.

Megosztás: