Érsek Árpád: Pedagógusainknak, tisztelettel

Érsek Árpád
Június utolsó napján két hónapra újra elcsendesednek az iskolák, megszűnik a szívet-lelket melengető gyermekzsivaj. Elérkezett a vakáció.

Előtte azonban még izgalmas pillanatok következnek, hiszen bizonyítványokat osztanak. Nemcsak a tanulóknak, hanem jelképes értelemben oktatási intézményeink fenntartóinak, vagyis a helyi, illetve a regionális önkormányzatoknak,  nem utolsósorban pedig az oktatásügyi minisztériumnak és a kormánynak. Természetesen főleg a szülők révén, valamint az elért tanulmányi eredmények és a végzősök további érvényesülése alapján a pedagógusoknak is.

Ha visszatekintünk az eltelt tíz hónapra, akkor elismerően szólhatunk azokról az önkormányzatokról, amelyek szűkös anyagi lehetőségeik ellenére elsőrendű feladatuknak tekintették, hogy a gondjaikra bízott iskolák számára minél jobb feltételeket teremtsenek nevelő munkájukhoz. Sokféle nehézség, objektív akadály ellenére minden tőlük telhetőt igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy a rájuk bízott iskolák növendékeit kellő tudással, kreativitással és erkölcsi értékrenddel vértezzék fel, létüket továbbra sem fenyegesse veszély.

Az oktatásügyi tárcának, valamint Robert Fico kormányának még közepes osztályzatot sem tudok adni. Elsősorban azért, mert euromilliókat herdálnak el úgynevezett szociális csomagokra -- valójában már a jövő márciusi választásokra gondolva, minél több szavazat megszerzése érdekében --, amelyek értelme legalábbis vitatható. Mert például azokban a régóikban, ahol nincs vasúti közlekedés, a diákok és az egyetemi hallgatók nem élhetnek az ingyenes vonatjegy, az ingázók pedig a kedvezményes munkásbérletek lehetőségével. Némi öröm a sok ürömben annyi, hogy jut valamennyi pénz új óvodák létesítésére, az erdei iskolák és a sítanyfolyamok jelentősebb állami támogatására is.

A hosszabb távon és felelősségteljesen gondolkodó és cselekvő kabinet azonban az oktatásügyre, főleg a pedagógusok tisztességes bérére  fordítja a költségvetési pénzek jelentős részét. Elszomorító tény, hogy Szlovákia a nemzeti össztermék (GDP) alig öt százalékát szánja oktatásügyre, Csehország és Lengyelország ennél jóval többet költ erre a célra, Finnország például hét százaléknál tart. Emiatt aztán a  sok igérgetés és némi fizetésemelés ellenére még mindig megalázóan alacsony pedagógusaink bére.

Mindezek és egyéb kedvezőtlen tények és jelenségek beárnyékolják az iskoláinkban zajló tanítást és a légkört.Nem véletlen, hogy a frissdiplomás tanítók és tanárok közül évről évre kevesebben választják a katedrát, és jobb anyagi lehetőségekkel kecsegtető állást, megélhetést keresnek.

Nem kívánok ünneprontó lenni. Ezeket a súlyos problémákat csupán azért említem, hogy még markánsabban érzékeltethessem azoknak a pedagógusoknak az erőfeszítéseit, akik hűek maradtak és maradnak hivatásukhoz, s akik nemzeti közösségünk napszámosai, egyúttal pedig a jövő nemzedék boldogulásának megalapozói és formálói is. Áldozatkész munkájuk egyik szép elismerése az a sok virágcsokor, valamint a szülők hálás tekintete, amellyel a tanév végén halmozzák el őket. Jómagam nem szóvirágokkal, hanem őszinte elismeréssel süvegelem meg felelősségteljes és mégis felemelő tevékenységüket.  Kívánok nekik jó pihenést, kellő szellemi és fizikai feltöltődést, hogy két hónap múlva, újult erővel, akarattal és hittel folytassák egyik legszebb hivatásukat. Minderre nagy szükség lesz, mert a következő tanév sem lesz gondtalan, újabb kihívások, megpróbáltatások várnak rájuk, iskoláinkra is. Ám ezeken is úrrá lesznek, ha Németh Lászlóval együtt vallják: „Azért vagyok pedagógus, hogy a természetnek nyers gyémántját, szép vigyázattal, csendben csiszoljam kristályba!“ Szülőként, iskolabarátként, de politikusként is szent kötelességünk még hatékonyabban támogatni, segíteni őket, hiszen kis és nagy közösségek -- gyermekeink, unokáink, valamint a szlovákiai magyarság -- jövője a tét.

Megosztás: