Érsek Árpád: R2 igen, R7 nem?

Az utóbbi időben alantas, még a józan ésszel is szembemenő eszközöktől sem riadnak vissza azok, akiknek egyetlen célja célja a Híd párt lejáratása. Ezek légkörmérgezők mindenen fanyalognak, amit a kormányprogram fokozatos teljesítésének köszönhetően nemzetiségi, de szociális ügyekben, valamint az iparosok és a kisvállalkozók anyagi terheinek csökkentésében elértünk. Miután hosszas küzdelmünk eredményeként valóra vált a dél-szlovákiai vasúti kétnyelvűség, ők csak legyintgettek, s máris újabb követelésekkel álltak elő.

Újabban az R7-es gyorsforgalmi útra lövöldözik mérgezett nyilaikat. Az alaphangot sajnos, Menyhárt József adta meg, aki szerint az épülő útszalasz azzal a veszéllyel is járhat, hogy a Csallóközben szlovák alvótelepülések jöhetnek létre. A jól fizetett kocsmai kikiáltók aztán erre az aggodalmaskodó felvetésre jól ráerősítettek. Akadt, aki fitytmálóan valamiféle aszfaltcsíkot emlegetett, amely nem munkát, befektetőket, hanem a betelepülő szlovákok miatt gyors asszimilációt hoz a régióba. Néhány nappal ezelőtt beállt a vészmadarak táborába a munkahelyet változtatott, igazgatóvá kinevezett újságíró is. Aki kifinomultabban, olykor részigazságokat is tartalmazó eszmefuttatásában a fentiekhez hasonló következtetésre jutott: „ a Felső-Csallóközbe extragyors bejutást lehetővé tevő sztráda attraktívabbá teszi az eddig jórészt kompakt magyar falvakat a szlovák kitelepülők számára. Akiknek érkezése nemcsak az etnikai arányokat boríthatja fel és a helyi asszimilációt dinamizálhatja, hanem a szlovák falvakból is ismert tősgyökeres lakosok kontra betelepülők („gyüttmentek”) szembenállást is megteremtheti.“
A szerző vagy szemellenzőt visel, vagy pedig tudatosan manipulál a tényekkel. Ugyanis a betelepülés főleg a Pozsonyhoz közeli Felső-Csallóközbe legalább egy évtizede zajlik, ami az itteni nemzetiségi arányokat is azóta befolyásolja. Beszédes példaként a Somorjához közeli Gútort említem, amely 1960-ig színmagyar falu volt. Akkor közigazgatásilag a Pozsony-vidéki (ma Szenci) járáshoz csatolták. Aztán a rendszerváltás után a falu jórészt magyar polgárokból álló önkormányzata és a polgármester asszony nekilátott a helyi építkezési telkek kialakításához és kiárusításához. A súlyos következmény pedig az, hogy ma a helyi szlovák polgárok aránya már jóval meghaladja az 50 százalékot. Pedig új lakóhelyükről naponta órákat araszolgatnak Pozsonyba és vissza, mert az úthálózat korszerűsítésével, bővítésével már a járási vagy a megyei önkormányzat sem törődött. Sajnos, sok ilyen példát tudnék felhozni. És sok ezer olyat, amikor helyi polgárok a panel lakásaikat, telkeiket betelepülőknek adják el. Amivel semmilyen törvényt sem szegtek meg, csak éppen hozzájárultak az etnikai viszonyok megváltozásához.

Tehát nem az R7-es fogja felgyorsítani az asszimilációt, hiába riogatnak ezzel egyesek. Ez a folyamat már rég zajlik. Ugyanők viszont vehemensen követelik a Zólyomot Kassával a déli térségben összekötő R2-es gyorsforgalmi út építésének folytatását. Ott vajon nem fenyeget asszimiláció? Vagy csupán arról van szó, hogy épül az R7-es, ezért meg kell kérdőjelezni a Híd pártnak ezzel kapcsolatos érdemeit. Akadtak némi gondok az R2-es folytatásával, amelyet már megoldottunk, de a néhány nap is jól jött a kuvikolóknak a sárdobálásra. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba: a gyorsforgalmi út, az autópálya nem csodafegyver, önmagában nem teremt sehol sem jobb életet. De új munkahelyek teremtésének, a szülőföldön való boldogulásnak fontos és nélkülözhetetlen feltétele a korszerű infrastruktúra. Ezt tudatosította egyébként a jelenlegi magyar kormány is, amely nagyszabású útépítési programba kezdett. Többek között azzal a céllal, hogy a magyarországi autópályák mielőbb elérjenek minden határig. Mi sem gondolkodhatunk és cselekedhetünk másként, hiszen sem a Csallóközt sem más régiót képtelenség és ostobaság bármilyen módon gettósítani. Netán körbekeríteni...

Abban viszont egyetértek a szerzővel, hogy a betelepülés szabályozása elsősorban a helyi önkormányzatok feladata. Nem elég új telkeket kialakítani és igy növelni a bevételeket, óvoda, iskola, egészségügyi ellátás is szükséges a lakosság megnövekedett lélekszámána megfelelően. „Új utcákat és telepeket nem lehet akárhová építeni, ám a kemény szabályozáshoz erős elhatározás és komoly helyi politikai akarat is kell.“ -- figyelmeztet és közvetve bírál is a szerző. Bizony, tisztelt helyi képviselők. Olykor eszükbe juthatna a szálkával és a gerendával példálózó bibliai eredetű közmondás.

Megosztás: