Nem tétlenkedtünk, hanem dolgoztunk az eltelt száz nap alatt!

33 millió euró egyszeri támogatás a tejtermelőknek, a fiatal gazdák, a kis- középgazdaságok hatékony támogatási rendszerén munkálkodunk, valamint a regionális forgalmazói láncok kialakítását tervezzük.

„Az agrártárcánál sem hozott megváltást a száz nap" értékelte a kormányt Varga Péter, az MKP mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnöke. Írása alapján úgy látom, hogy továbbra sincs változás az MKP agrárpolitikai szemléletében... Újra a semmitmondó közhelyek, a tényeket, főleg a szakmai megállapításokat mérföldekre elkerülő általánosítások köszönnek vissza, amelyek az alapvető felkészültség hiányáról tanúskodnak. A tárgyilagos elemző csakis erre a megállapításra juthat. Nézzük a tényeket.

Az elmúlt négy év - az elszalasztott lehetőségek időszaka

Az agrárium elmúlt négy évét joggal nevezhetjük az elszalasztott lehetőségek korszakának, amelyért elsősorban Ľubomír Jahnáteket, az eddigi leggyengébb minisztert terheli a felelősség. Ténykedéséről csupán annyi pozitívum állapítható meg, hogy megbízatási idejének végére kezdte megérteni, hogy az agrárium nem kizárólag piac- és nyereségorientált termelést, hanem a termeléssel fenntartható vidéket jelent, ahol emberek élnek, dolgozni és boldogulni akarnak. Ennek kulcsa pedig a hosszú távon fenntartható munkahelyek kialakítása. Erre pedig csakis a kisgazdák és a foglalkoztatást előtérbe helyező kis- és középvállalatok, családi gazdaságok képesek. Ennek szellemében ugyan benyújtott néhány törvényt, amelyek azonban a szakmaiság hiánya miatt eléggé félresikeredtek, a gyakorlatban használhatatlanok, sőt károsak!  Ezek egyike Varga Péter értékelésében pozitívnak minősített változtatás volt, melynek során a forrásokat átcsoportosították az úgynevezett második pillérből az elsőbe. Hát ez szarvashiba volt! Teljes pénzkidobás a támogatási összegek ilyenfajta elherdálása. Az eredmény? A tejtermelés agóniájának meghosszabbítása. Ahelyett, hogy a termelési technológiák gyors ütemű, komplex fejlesztésével tennénk piacképessé az ágazatot, az átcsoportosítással még a félig döglött tehenekért is juttattak támogatást, amelynek értelme annyi volt, mint halottnak a csók...

A kohéziós alapokból származó támogatások 2020-ig

Ami sajnos az értékelésből kitűnik, az MKP a mai napig azt gondolja, hogy a sikeres mezőgazdasági termést csakis állandó támogatásokkal lehet fenntartani. Hát ki kell ábrándítanom őket. A brüsszeli támogatások java az úgynevezett kohéziós alapokból jut a hazai gazdáknak. Ennek lényege, hogy az új tagállamok technológiai felzárkózását segítse elő. Tehát azt, hogy belátható időn belül a régi tagállamok termelési infrastruktúrájának szintjére jussunk. Vissza nem térítendő támogatásokról van szó, a belátható idő pedig 2020. Ezután vége. Addigra az ágazatnak hosszú távon fenntarthatónak és versenyképesnek kell lennie. Vagyis ez a támogatás, tőkeinjekció a gazdáknak, termelőknek a fejlesztésekre, annak érdekében, hogy maga a termelés maximálisan hatékony legyen.

33 millió euró egyszeri támogatás a tejtermelőknek és további reformintézkedések

Negatív példaként említhetjük itt a tejtermelés katasztrofális állapotát Szlovákiában. Igaz ugyan, hogy a tej ára a béka feneke alatt van, de mostanság ilyen a világpiaci ár. A nagyobb gond, hogy a tehenészetek többsége nem képes hozni a minimálisan szükséges termelési mutatókat sem. Az elmúlt évek koncepció nélküli támogatásokon alapuló agrárpolitikája azt okozta, hogy a termelők nincsenek technológiailag felkészülve a versenyre. Röviden: mielőtt a szerencsétlen tehén elérné az élete folyamán tőle elvárt minimális tejmennyiséget, elpusztul. Átlagban mindössze alig 60%-ot teljesítenek a hazai tehenek. Ha a tárca nullára szeretné állítani a tejtermelés gazdaságosságát, a tej árának 40%-át hozzá kéne fizetnie minden évben. Nem ez a helyes út... Ennek ellenére  elmondhatom, hogy a gondok enyhítése céljából a kormány 100 nap alatt több mint 33 millió eurónyi egyszeri támogatást szavazott meg az ágazatnak, és a  felvázolt hatékony reformintézkedések is készülőben vannak.

Ami a sertéstenyésztést illeti, már sajnos elcsépelt közhely, hogy a hazai szükségletek alig 40%-át termeljük meg itthon.  Pedig a hazai sertéstenyészetek szaporodási mutatója világszínvonalú. A megoldás: komplex termelési technológiák támogatása a nagytermelésnél, a  kicsiknél pedig  a vertikális integráció, magyarul: megfelelő feltételeket kell biztosítani a koca- és hízótenyésztéshez, tőkét és megfelelő jogi feltételeket a helyi feldolgozásához és értékesítéshez.

Célirányosabb agrárpolitika és regionális forgalmazói láncok kiépítése

Az őstermelők, a gazdálkodók saját forgalmazói hálózatukban, szövetkezetekben értékesíthetik majd termékeiket. Ezek kialakítása, a helyi, regionális kereskedelmi láncok kiépítése és támogatása a cél.  És ez egyáltalán nem elérhetetlen, mert sok rátermett, tehetséges, munkaszerető vállalkozó és más szakember él Dél-Szlovákiában, akiknek megfelelő körülményeket kell teremtenünk az érvényesülésükhöz.  Ehhez újra kell gombolni azt a bizonyos mentét, vagyis sokkal átgondoltabb és célirányosabb agrárpolitika szükséges. Ezt világosan leszögeztük a kormányprogramban. Érdemes lenne néha arra is jobban odafigyelni, hogy mi hangzik el a szakmai fórumokon. Nem elég a bulvársajtóból mazsolázni.

Fiatal gazdák, kis- és középgazdaságok

A mezőgazdaságot az alapoktól meg kell reformálni, ennek egyik eleme, hogy fiatalokat kell bevonni az ágazatba, hiszen veszélyesen megnőtt az itt dolgozók átlagéletkora. Az anyagi motiváció éppúgy fontos, mint a morális megbecsülés. A szakmához egy picit is értő ember számára világos, hogy a jelenlegi formában meghirdetett, fiatal gazdákra vonatkozó kiírás jócskán félresikeredett. Nem lehet egyik napról a másikra valakiből sikeres gazda, még ha kap is 50 ezret. Egyébként ez arra elegendő, hogy 5 évig fedezze az illető minimális béralapját, de más befektetésre nem jut. Nem beszélve arról, ha valaki tényleg kezdő az ágazatban, az alap termelőeszköz – a termőföld és tőke nélkül, nem gondolhatja komolyan, hogy eleget tud majd tenni a meghirdetett feltételeknek. Sajnos, a pályázati kiírást megszüntetni nem lehet, ami sokkal célszerűbb lenne és egy újat – reálist meghirdetni helyette. Ésszerű kényszermegoldást fogunk találni. Ami viszont sokkal szomorúbb, hogy Varga Péter jahnáteki szintre süllyedt, mert eszmefuttatásában nem képes különbséget tenni a fiatal gazdák és a kisgazdák között. Ha azt kritizálta volna, hogy már több mint egy éve a Szlovák Földalaphoz a kisgazdák 180 földigénylési kérvényt adtak be a törvénybe foglaltak alapján és a kutya sem foglalkozott ezekkel, megértem, de hát ezt meg sem említi...

A termőföld

Végezetül pedig, ami a termőföld vásárlásának problémakörét illeti, itt sem lehet nem észrevenni az orbáni tanítást. A betyárból lesz a legjobb pandúr. Aki ma termőföldből él és az említett vidékmegtartó mezőgazdaságot kívánja folytatni, annak teljesen világos, hogy 30 hektárnyi területtel rendelkező gazda valahogy megél ugyan, de arra, hogy földet vásároljon, már nem futja. Ma hazánkban csak az képes földet vásárolni, akinek másból van a pénze, nem mezőgazdaságból, vagy csak azt a részét műveli az ágazatnak, ami az adott pillanatban a  maximális hasznot hozza, tehát a vidékmegtartó jellege gyakorlatilag nulla. Ebben a helyzetben kényszeríteni a gazdákat, hogy földet vásárolajnak, és propagandát csinálni belőle, több, mint felelőtlenség. A vásárlással 20–30 évre eltemetik mindennemű tőkéjüket... A gazdálkodók biztonságának kulcsa nem a földhöz való tulajdonosi viszony, hanem az, hogy hosszú távon biztos hozzáférést biztosítsunk az alap termelőeszközhöz, garantált feltételekkel. Röviden: szükség van egy szabályozó intézmény létrehozására (hasonlóra, mint amilyen az URSO az energetikában), amely egyértelmű szabályokat érvényesítene, méghozzá kiszámítható feltételek mellett, szabályozná 30, 40, 50 évre a földbérleti díjak mértékét, elkerülve a nyerészkedést. 

Megosztás: