Bugár Béla: Beszéljünk a probléma lényegéről

Béla Bugár, predseda strany Most-Híd
Bugár Béla felszólalása a Nemzeti Tanács rendkívüli ülésén 2014. november 9-én.

A nyilvánosságot egy hete rázta meg az a botrány, amelyre a sajtó hívta fel a figyelmet. A kompetensek tétlenségét követően jött egy újságírónő, aki leleplezte ezt a konkrét esetet. Az eset következményei földrengéshez hasonlíthatóak.

A miniszterelnöknek nem volt más választása – lépnie kellett. 2006-ban, mikor a kormány elnöke lett, nyilvános ígéretet tett, hogy „korrupció gyanúja esetén három másodpercen belül, ha kell, a minisztert is visszahívom“. Tény, hogy ezt megtette és kedves kollégák és kolleginák, akkor is meg kellett volna ezt tennie, ha az egyes ellenzéki pártok nem tartanának naponta sajtótájékoztatókat az adott eset kapcsán. És meg kellett volna ezt tennie akkor is, ha nem versenyeznénk a kamerák előtt, melyikünk javaslata bombasztikusabb, kinek az adatai, gyanúi lélegzetelállítóbbak. Ez ugyanis a minimuma annak, amit meg kellett tennie!

A Híd az ellenzéki pártok ilyenfajta versenyében nem vesz részt. Azt is megmondom Önöknek, miért nem. Meggyőződésünk, hogy az ilyenfajta fellépések miatt az ügyből bohózat lesz. Ezt igazolja az a tény is, hogy most, szombat este itt ülünk. Mert még egyszer hangsúlyozom: mit érünk el ezzel a rendkívüli üléssel? Adatok nélkül. Semmit. A Smer szempontjából az ügy ezzel le is zárul. Pedig a polgárok nagyon érzékenyen reagálnak az egészségügyi problémákra.  Sokan azért nem értik a milliárdos vagyonok szétlopásával kapcsolatos vádakat, mert többségük még 500 eurós bankjegyet sem tartott a kezében.

Az ellenzéknek most nem azzal kéne foglalkoznia, ki áll gyakrabban a kamerák elé. Az kéne, hogy érdekelje, hogyan tudjuk megoldani a társadalom e kolosszális problémáját, amelyet korrupciónak hívunk, mit tehetnénk a szlovák egészségügy katasztrofális állapotával kapcsolatban. Erről éjszakai üléseken is hajlandó vagyok beszélni.

Ezért az ügy nyilvánosságra kerülése után felszólítottuk Önöket, ellenzéki kollégáink, hogy hívjuk össze a parlament egészségügyi bizottságát, tartsunk képviselői felméréseket Szlovákia-szerte és a megszerzett adatok fényében cselekedjünk majd. Ne feltételezések, nyílt titkok, ne a kamerák előtt tett bombasztikus kijelentések alapján. Hiszen nem lehet mindig ez az első gondolatunk: hívjunk össze gyorsan egy sajtótájékoztatót! 

Ez az ügy, amelyet a jelenlegi kormány legetikátlanabb és legcinikusabb ügyének tartok – mert a leginkább rászorultakat csapja be: a pácienseket – ugyanis nem egy akármilyen ügy. Nem csupán egyetlen hivatalnok tévedéséről van szó, egyetlen rossz közbeszerzésről, sőt nem is csak egy miniszter hibájáról. Az ügy résztvevői a legmagasabb posztokat betöltő állami közszereplők. Lemondott a miniszternő, akit a Smer jelölt, a parlament alelnöknője, szintén a Smer jelöltje és a gyanú árnyéka vetül a parlament elnökére is. Kérdezem, hogyan lehetséges, hogy az állam legmagasabb posztjait betöltő közszereplők ügye egy járási kórház felügyelő tanácsának közbeszerzési pályázata? Miért tagja a kórházi felügyelőtanácsnak a parlament alelnöknője?

Ezt a rendszer problémájának tartom, a Smer politikai kudarcának, amely egyébként szociáldemokrata pártnak tartja önmagát. Ez most úgy néz ki, hogy a Smer valójában profit-orientált vállalkozás, amely politikai pártnak tünteti fel magát.

Ha már összejöttünk ezen a rendkívüli ülésen, akkor tegyük végre a dolgunkat! Itt a parlamentben, a kamerák előtt – politikusként. Beszéljünk végre az egészségügyről! Beszéljünk a tényekről és szólítsuk fel a kormánypártot, hogy fejtse ki politikai álláspontját. Mert ez nem csak a lopásról szól. Ez legyen a bűnüldöző szervek feladata. Mi a probléma lényegével foglalkozunk.

A minisztérium munkáján nincs mit értékelni, mert semmit nem csinált. A kormány elnöke, aki nem mondatja le a tétlen minisztert, maga alatt vágja a fát és az adott pillanatban mindaz az ő felelőssége is. Kérdezzük hát meg a felelős személyeket, hogyan lehetséges az, hogy a páciensek közvetlen hozzájárulásai a leggyorsabb tempóban növekedtek valamennyi OECD tagállam tekintetében?

Hogyan lehetséges, hogy annak ellenére, hogy a kormányprogram kimondja, hogy meg kell akadályozni az egészségügyön belül az anyagi eszközök nem hatékony felhasználását, mégis megtörtént, hogy a kórházak tartozása a szociális biztosítóval szemben 2013-ban negyedével magasabb volt, mint 2012-ben?

Miért nem lépett közbe, mikor látta, hogy az egészségügy területén a közbeszerzések 68%-a esetében csak egy pályázó szerepel? Nem elfogadható az a magyarázat, hogy sarkítottan specifikus pályázatokról van szó. Miért nem vizsgálták felül, vajon nem merül-e fel a kartell-megállapodások gyanúja. Ez nem foglalkoztatja a kormányt?

Statisztikákkal igazolható, hogy a szlovák egészségügynek a beszállító cégek jelentős károkat okoznak. Az egészségügyi termékeket érintő kiadások az OECD-n belül Szlovákiában a legmagasabbak. Ez nem zavarja a szociáldemokrata kormányt?

Az egészségügyi kiadásokra a GDP kb. 8%-át használjuk fel, többet, mint Csehország és Lengyelország. A kiadások tekintetében a fejlett országok szintjén vagyunk - mint Svédország és Finnország. Meggyőződésem, hogy valamennyi polgár, a miniszterelnököt is beleértve ennek ellenére nagyobb bizalommal feküdne az utóbb említett országok kórházaiban. A mi gondunk a rendszer ilyen jellegű hibái miatt az, hogy még ha az Amerikai Egyesült Államok (18%), vagy Németország (12%) által az egészségügyre szánt összeget használnánk is fel, a szlovák állampolgárok ebből semmit sem profitálnának. Csupán a beszállító cégek lennének gazdagabbak.

Ha megnézzük azt is, hogy az egészségügyi árucikkekkel kapcsolatos kiadások a legmagasabbak az OECD-n belül, eléri GDP 3%-át, akkor mindenkinek világos, hogy a kiadások struktúrája sem megfelelő.

Röviden összefoglalva, mintha az lenne az érdek, hogy a rendelkezésre álló közforrásokból a vásárlásokra menjen a legtöbb pénz, a lehető legkevésbé átlátható feltételek mellett. Vajon miért? A válasz nyilvánvaló.

Teljesen logikus, hogy a páciens ellátására minimális összegek maradnak. A kórházak sok gonddal küzdenek, kevés az ápoló, és akik vannak is, rosszul vannak fizetve az elvégzett munkáért. Pedig az egyik legnehezebb hivatás az övék, amelyért az átlagbér csupán 80%-át kapják.

A most már egykori miniszterasszony még egy héttel ezelőtt is, a V4-ek találkozóján azzal dicsekedett, milyen jól fel vagyunk készülve az ebola elleni harcra. De hogy van akkor az, hogy a lévai járásban a sárgaságjárványt nem tudjuk hatékonyan kezelni. Nincs oltóanyag és a fertőzött emberek három napot várnak a tesztek eredményeire. Nem karanténban, hanem a többi ember között. Reggelig tudnám folytatni a felsorolást.

Ezért a helyzetért a kormányt és annak miniszterelnökét kellene felelősségre vonnunk. Tudjuk, milyen magas a jéghegy csúcsa. Alapjai valószínűleg elképzelhetetlen méretűek. És ez nem egy egyén hibája, hanem az egész ún. szociáldemokrata Smer-é.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Megosztás: