Bugár Béla: A Duna tanít minket egymásra vigyázni

Bugár Béla, a Híd elnöke a 65-ös kulcsodi gátszakadás 50.évfordulója alkalmából megrendezett megemlékezésen kiemelte beszédében milyen fontos megbecsülni az életet, szeretni a szülőföldet és vigyázni egymásra.

A Duna évezredek óta befolyásolja a csallóközi emberek életét, emlékeztet, és ugyanakkor tanít is bennünket.  Ma újra érdemes visszatérni az 50 éve történtekhez . Mert nemcsak a víz pusztító erejére emlékeztet a Duna, hanem sok ezer éve, állhatatosan tanítja a csallóközi embert:

 - megbecsülni az életet, ami a Duna mértékegysége szerint törékeny és érzékeny ajándék. Megható fényképek őrzik elődeink áldozatkészségét, ahogy mentik egymást és állataikat az áradat elől. Tornaterembe vagy kultúrházba fektetett matracokon, távoli rokonok kis szobájában, összezsúfolva hálát adtak elődeink azért, hogy élnek, hogy megmaradtak.

Annak ellenére, hogy odaveszett a ház, kárba veszett sok évi munka, életben maradtak, és újra kezdték. E nélkül a hozzáállás nélkül ma nem állhatnánk itt, és nem tanulhatnánk meg azt, amit a Duna tanít: Az életünk nem a feltételei és a körülményei miatt értékes, hanem azért, mert ajándékba kaptuk. Kötelességünk megbecsülni, és vigyázni egymásra olyan áradatok idején is, amelyek nem a Duna felől fenyegetnek bennünket.

 - szeretni a szülőföldet, nemcsak azért mert ez a mi otthonunk, hanem azért mert a földünk örökség. Gyermekeink öröksége, akik ma valahol Nyugaton próbálják megtalálni önmagukat. Távol a Dunától. Persze kevés a munkahely és nagyobbak az igények, ami miatt a szülőföldnek nincs olyan visszatartó ereje, hogy itthon tartsa azokat, akik itt születtek, vagy innen származnak. Annak ellenére, hogy a szülőföldben porladnak azok csontjai, akik az árvíz után visszaköltöztek a családi portára és újjáépítették a romokat.

Hogy Csallóköz újra élhető legyen a gyerekeink számára, ehhez ma alázat kell és munka. Elődeink ismerték mindkettőt. Az árvíz megalázta őket, a munka viszont visszaadta önbecsülésüket. Mert a szülőföld tartást ad. Aki tudja honnan származik- melyik földből vétetett - azt lehet csalogatni, csábítani, kínálatokkal és ígéretekkel elhalmozni, egyszer visszatér, és ápolni kezdi a földet is, aminek a szeretetére nemcsak a fényképek tanítanak, hanem a Duna is. Mert a szülőföldjét az szereti igazán, aki nemcsak beszél róla, hanem aki dolgozik is érte, hogy élhető legyen.

 - vigyázni egymásra. A felelőtlenség korában nem divat egymásra vigyázni. Magunkra és a magunkéra igen. Ezzel szemben itt áll előttünk 1965-ből az eleven példa, hogy idegenekből barátok lettek, haragosokból sorstársak, távoliakból közeliek. Semmi nem képes hitelesebben megtanítani a mai nemzedéket arra, hogy a kényelem elidegeníti egymástól az embereket, a nyomorúság pedig megtanít egymásra vigyázni. 

Amíg nem voltak erős gátak és védművek, addig emberöltőről emberöltőre tanította a Duna erre a csallóközi embert. Ma nem marad más ezt megtanulni, mint az 50 évvel ezelőtti nemzedék viselkedése. Olyan kincsünk ez, mint kereszténynek a hiszekegy, zsidónak a tízparancsolat. Hiszen nem az árvíznek állítottunk szobrot, emlékoszlopot, hanem annak az áldozatkész magatartásnak, ami nem hagyja elveszni a másikat. Gyermekeinket és unokáinkat ki kell hozni ehhez az emlékműhöz, és el kell mesélni nekik, hogy olyan ősök utódai, akik vigyáztak egymásra, és ez a tanítás benne van minden csallóközi származású ember vérében. A Duna tanít minket egymásra vigyázni.

 Eltelt egy emberöltő - a Duna mértékegysége szerint csak egy perc. A gátaknak köszönhetően ma már nem fenyeget bennünket olyan árvíz, mint 1965-ben. Éppen ezért ma ne a Dunától várjuk, hogy jelezzen. Ma mi vagyunk a jelek, és rajtunk áll, hogy Csallóköz újra és újra élhető legyen.

 

Galéria: 
Megosztás: