Bugár Béla: Arról, hogy a kétségbeesett politikusok kétségbeesett dolgokat tesznek, avagy hogyan fedezte fel Matovič a magyarokat

Már-már megható, ahogy Igor Matovič 2016-ban felfedezte a szlovákiai magyarokat, és rájött, hogy ők is egyenrangú polgárai ennek az országnak. Kár, hogy a magyarok lojalitásáról és demokratikus irányultságáról mindig csak akkor vesz tudomást, amikor szorul a hurok. Kár, hogy csak most, amikor a veszekedések, a feljelentések és a gyűlöletkeltés iránti vágya odáig juttatta, hogy saját pártjában is háttérbe kell húzódnia, mert ártott neki. Persze, az is lehet, hogy mindez csak véletlen egybeesés.

A tavalyi parlamenti választások előtt tanácsokat osztogatott a magyaroknak, kire szavazzanak, most pedig teátrálisan meghívja őket a privatizált novemberi tribünökre. Mintha elfelejtette volna, hogy a novemberi események egyik kiváltó oka éppen az volt, hogy az embereknek elegük lett azokból a politikusokból, akik arról szónokoltak nekik, kikre kell voksolniuk, hogy eljöjjön a szebb jövő. 1989 novembere megmutatta, hogy az emberek nincsenek rászorulva arra, hogy egy okoskodó politikus mondja meg nekik, melyik a helyes választás. Tény, hogy ez olykor máshogy sül el, mint ahogy elképzeljük. De ilyen a demokrácia.

Igor Matovič számára lenne egy jó tanácsom. Tudom, hogy segíthetne az MKP-n. Például úgy, hogy a jövőben nem vétózza meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Vagy nem söpri le az asztalról a már vagy háromszor egyeztetett, a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvényjavaslatot, csak mert „nem értem, miért kellene ezt magyarul is kiírni”. Vagy pedig kollégáival és társaival megszavazhatná az adófék elengedését, hogy Szlovákia déli részén (és nem csak ott) elkezdhessük építeni az autópályákat és a gyorsforgalmi utakat.

Az MKP-val Dél-Szlovákia és a magyarok érdekében kellene együttműködnie, nem  pedig azért, hogy „nehogy Bugá kaparintsa meg” a szavazataikat. Ha megérti, hogy az MKP-t azzal segíti be a parlamentbe, ha nemcsak a proklamációk szintjén ismeri el, hogy a magyarok is egyenrangú polgárai országunknak, hanem ténylegesen is, nyert ügye van. Csakhogy nála sosem lehet tudni.

Végezetül még egy tény, amelyre, remélem, minden politikai szónok rádöbben. Egy dologban egyet tudok érteni Matovičcsal: a magyar kisebbségnek szüksége van arra, hogy képviselve legyen a parlamentben, és ideális esetben a kormányban is. De nem azért, hogy Matovič kormányt alakíthasson, hanem azért, hogy megvédhessük a nemzetiségi iskolákat, kultúrát, nyelvhasználatot. Hogy utakat és hidakat építhessünk délen is. Ma kimondhatom azt is, hogy az utóbbi másfél év alatt többet értünk el, mint az eddig eltelt 20 év során. És ez még akkor is megéri, ha – az ellenzék hathatós segítségével – a Híd veszít a támogatottságából (remélem, csak ideiglenesen). 

Megosztás: 
Címkék: