Rigó Konrád: Szent István keménykezű uralkodó volt, de ugyanakkor mindig az ész és az értelem vezérelte

Rigó Konrád kulturális államtitkár Szent István-napi ünnepi beszéde

Sok szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt. Szeretettel azért, mert bármennyien és bárhol vagyunk, a mai napot mindig közösen éljük meg. Tisztelettel pedig azért, mert ezek a napok bizonyítják, hogy mi mindannyian megőriztük Szent István által képviselt értékeket. 

 

Szent István keménykezű uralkodó volt, de ugyanakkor mindig az ész és az értelem vezérelte. Felismerte, hogy csak akkor tudja népének a jövőjét biztosítani, amennyiben egy sokak számára akkor elképzelhetetlen változást ültet át. Megkeresztelkedett és a pogány magyarokból keresztényeket formált. Ne legyenek kétségeink, biztosan nem volt emiatt népszerű. De a helyes döntések nem mindig népszerűek. A történelem viszont őt igazolta. 

 

Ennek köszönhetően vagyunk ma itt minden és szabadon emlékezünk államalapító királyunkra,  a magyar államiság megteremtőjére. Szeretném hangsúlyozni, hogy szabadon tehetjuk mindezt. Hiszen ez nem volt mindig így. 

 

Politikai rezsimek a múltban igyekeztek ezt az unnepet is kisajátítani és a napi politikára felhasználni. Ahogy Szilvássy József írta, Horthy Szent István-i Magyarország visszaállításának ábrándját állította előtérbe, Rákosiék és Kádárék az új kenyér ünnepével próbálták elvonni a figyelmet. És ma is vannak próbálkozások egy-egy ünnep kisajátítására. Pedig mind akik itt állunk és emlékezünk, mindegy hogy a határ egyik vagy másik oldalán van a lakhelyünk, és az is mindegy milyen politikai pártot képviselünk vagy támogatunk, összetartozunk. Mert akkor van jövőnk, ha az előítéleteinket félretesszük és egymásban nem ellenséget, hanem legfeljebb vetélytársat látunk. Mert nem vagyunk egyformák, de attól még, hogy másként látjuk a világot és más az értékrendünk egy nemzeti közösséghez tartozunk. 

 

Ám semmiképpen nem használhatjuk ezt a nemes emléket vagy a nemzeti közösségünk összetartó erejét arra, hogy eltereljük a figyelmet a jelenről. Így semmiképpen sem hunyhatunk szemet a pazarlás, a mértéktelenség, az igazságtalanság felett - bárki is legyen ezen tettek elkövetője. Úgy is mondhatnám, az Intelmekről nem csak beszélni kell, hanem ezek szerint kell cselekedni is, és szamonkerni is azokat. Helyi, megyei es országos szinten egyaránt. El kell tudnunk dönteni mi az ami bennünket 2017-ben a leginkabb előrevisz, mi az ami a legjobban szolgál. A választás a mi kezünkben van, a döntés pedig mindenkinek a saját maga dolga.  

 

Én hiszem, hogy van jövőnk, én hiszem hogy van jövőnk itt, ezen a földön Szlovákiában, Europában. Én hiszem, hogy kepesek vagyunk nagy dolgokat létrehozni, amire mi magunk büszkék lehetünk, amire a nemzet es a világ is büszke lehet. Abban viszont biztos vagyok, hogy ehhez ki kell nyitni nem csak a szívünket, hanem leginkább az elménket, ahogy ezt István is tette. Tudatosan és ésszel kell meghatároznunk önmagunkat és menni a kitűzött céljaink után. 

 

De mi más, ha nem ez a lényeg? Saját utat járni, és ott segíteni, ahol lehet, ott építeni, ahol hagyják. Mi más, ha nem az a lényeg, hogy mindenki saját lehetőségei és belátása szerint élje meg identitását, kultúráját, mindennapjait. Dolgozzon magáért, a családjáért a faluért, a varosért a magyarságért az orszagért amiben él.. 

 

Márpedig aki ezt megteszi, jól fogja magát érezni a bőrében, és vele együtt gazdagodik a közösség is. Amit létrehoz, mindig másoknak is javára válik.  Mert hol is lennénk Selye János elszántsága nélkül? Hogy viszonyulnánk a magyar irodalomhoz Eszterházy Péter vagy Grendel Lajos munkássága nélkül? Vagy éppen mennyire ismernénk gyökereinket, Bartók Béla, Kodály Zoltán vagy Ág Tibor  népzenegyűjtők útjai híján? 

 

Jó magam is arra törekszem, hogy bensőséges, saját meggyőződésem szerint gazdagítsam közösségüket, és lehetőségeim szerint segítsek, amiben csak tudok. Már, ha szükségesnek látják és megbíznak bennem. 

 

Hölgyeim es Uraim, ahogy az valószínű már egyértelmű, ez az ünnep számomra nem csupán egy megemlékezés az államalapító Szent Istvánról, hanem egyben a jövőnk jelképe is. 1000 év a Kárpát-medencében biztos alap a következő 100 évhez, az pedig, hogy mit kezdünk a jövőnkkel csak rajtunk múlik. István királyunk ezer évvel ezelőtt rendet rakott az országában - tűzzel, vassal ha kellett. Leszármazottainak, nekünk is követnünk kell tanításait, és rendet kell tartanunk, ha kell rendet kell raknunk nem csak a szűkebb környezetünkben, de az egész országban is. Természetesen manapság a rendrakáshoz már nem használunk tüzet, vasat, de a józan eszünket igen.

 

És bár a koszorú és az ünnepi beszéd minden évben egy maroknyi komolysággal jár, ne feledjük, hogy ma ünnepelünk és örülünk, és én  azt kívánom Önöknek, hogy az év minden napján találják meg örömet családjuk és barátaik társaságában. 

 

Megosztás: