S(z)ólymos László: Nem vágom ketté Csallóközt a komp megszüntetésével. Még ha ez a Denník N napilapnak tetszene is

Néha egy-egy újságcikknél egy fontos dolgot nem tudok megállapítani. A szerző igyekszik tájékoztatni, de nem áll rendelkezésére elegendő információ. Vagy éppen ellenkezőleg, ártani akar. Annak ellenére, hogy elég információval rendelkezik.

Nem szoktam  bírálni a médiát. Egy politikusnak szembe kell néznie a racionális kritikával. Csak akkor szólalok meg, ha a racionalitás hiányzik. Akárcsak a Denník N cikkében, amely a „Megfeneklett a HÍD a SMER-es komppal“ költői címet kapta. Az írás a Vajka és Keszölcés közötti komp üzemeltetőváltásáról szól. Arról a témáról, amellyel már ellenzéki képviselőként is foglalkoztam.

Álláspontom egyértelmű

Kezdem azzal az állítással, hogy „Szólymos álláspontját nem tudtuk meg“. Nyilván Sólymosra gondolt a szerző. Az újságírónő ugyan elküldte a kérdéseit, és adott pár órát a válaszra. De nem az F5 billentyű nyomogatásával töltöm az időm nagy részét, arra várva, hogy érkezett-e új e-mail. Egyéb kötelességeim is vannak. Ennek ellenére álláspontom egyértelmű mindenki számára, aki figyelemmel kíséri az ügyet. Amit ellenzékben mondtam, most is érvényes. Ráadásul, ma konkrét lépésekkel is el tudok számolni, melyeket az ügy érdekében tettünk.

Hivatalba lépésem után a Vízgazdálkodási Építővállalat vezetésének távoznia kellett. Ezután megtaláltuk annak módját, hogyan bontható fel a szerződés a komp jelenlegi üzemeltetőjével úgy, hogy elkerüljük a pereskedést. Majd elkészült a szükséges dokumentáció, kiírtuk és kiértékeltük a tendert. Csakhogy ez nem megy olyan gyorsan, mint kigondolni egy hangzatos címet.

Eredmény az asztalon 

Lezárult a közbeszerzés, melyből a legjobb ajánlat került ki győztesen. Készülnek a szerződések, és a nyertesnek nyolc hónapon belül üzembe kell helyeznie a kompot. Miért nyolc hónap? A válasz egyszerű. Ha a „Megfeneklett a HÍD a SMER-es komppal“ című írásból az olvasónak az a benyomása is támadt, hogy Szlovákiában több száz vállalkozónak komp lapul a garázsában, hát ez nem igaz. Sőt, a hajó vezetésére sem elegendő egy egyszerű B kategóriás jogosítvány. Amíg a nyertes mindent előkészít, két lehetőségünk van. Megszüntetjük a jelenlegi kompot és ezzel elvágjuk a falvakat Csallóköztől. Vagy továbbra is biztosítjuk számukra a közlekedést. Számomra ez nem nagy dilemma. Talán elnyerném a szerző szimpátiáját, de nem úsznám meg épségben a legközelebbi találkozót az érintett települések lakóival.

Költészet és valóság 

El kell ismernem, hogy a szóban forgó cikkből két dolgot tudtam meg. A költőiség néha ártalmas lehet. Ha pedig az írást megtisztítjuk a visszatekintésektől és elkanyarodásoktól kiderül, hogy a szerző gyakran ellentmond saját magának. Egyrészt sugallja, hogy valami megfeneklett (vagyis nem történik semmi) ugyanakkor megemlíti, mi minden történt.

A szövegből egyetlen kulcskérdés merül fel. Miért olyan időigényes az üzemeltetőváltás? A cikk szerzője azonban erre nem kérdezett rá. Mint ahogy a közlekedés esetleges alternatív megoldásai sem érdekelték. Amióta a tárca élén állok, több sajtótájékoztatót tartottam a témában, nyilatkozatokat adtam ki, ám az újságírónő nem tanúsított érdeklődést. Valószínűleg azért, mert a tények nem elég költőiek.

Ettől függetlenül, boldog karácsonyt kívánok a cikkírónak.

Megosztás: